Igénytelenség..

Nem tudom mikor jött divatba, de egyre több csajon látom, hogy kikeni a körmeit faszán vörössel, meg feketével, meg sötét színekkel, de amikor megkopik, meg lepattogzik meg gusztustalanná válik akkor nem vesz róla tudomást, és ugyanúgy elmegy ügyes-bajos dolgait végezni a városba, vagy mittudomén. Ez annyira gusztustalan szerintem, hogy na. Igénytelenség, saját magára és környezetére. Én nem nagyon szoktam használni erős színű körömlakkokat, alapból nem a stílusom, inkább a pasztell színek, meg a szinte láthatatlan nude árnyalatok a kedvenceim, de ha már megkopik a vége, vagy az egyik körmömön valamiért nem maradt fent, de a többin még szinte friss, akkor is rohadtul zavarni kezd, és nem is megyek ki az utcára addig, amíg le nem mostam. Engem zavar, idegesít és olyan érzésem van tőle, mintha valami igénytelen csöves lennék. Nincs semmi bajom, látott az orvos már többször is, de egyszerűen nekem ez felfoghatatlan, hogy ma már hiperszuper körömlakklemosók sikítoznak értünk a drogériák polcain, hogy engem vigyél, és aki ilyen színeket használ tuti biztos van is otthon belőle, és még csak azt sem mondhatja senki, hogy 20perc egy lemosás...tudom a csillámos lakkokkal mindig szívás van, de az sem 20perc. Szóval nem értem tényleg, igazából minden dolog ahhoz, hogy az ember igényes legyen, és legtöbbször nem is hinnénk, hogy ilyen kis apró dolgokon múlik. Némelyik lánynak igazából mindegy volt, de voltak olyanok is, akik helyesek voltak, öltözékük is rendben volt és ezzel annyira elrontották az összképek...és nem hiszem, hogy csak nálam. No sebaj, úgy látszik ez a retkes emoigénytelenség mindenhova belopja magát apró mozzanataival.