Kirándulás

Mivel nemrég volt egy hosszú hétvége, október 23 miatt, ezért Marcival elterveztük, hogy kirándulunk egy jót. Úgyis nagyon jó időt mondott és valóban az volt. kellemes 24 fok körül, szép napsütés. Elég nyűgös voltam reggel, nem hittem hogy jól fog elsülni a dolog, de elindultunk, mert már nagyon ki akartam mozdulni valahová. Mivel nincs bérletem, és anyuét nem akarom elkérni mivel a mostanihoz nem járultam anyagilag hozzá, emiatt nem lenne szép, meg mostanság nem nagyon volt kedvem elmászkálni, mivel nem költhetek, mert tartalékolnom kell, így nem akaródzik elmenni sem sehova, ne hogy bűnbe essem.
A fogason iszonyatosan sokan voltak, így állva mentünk fel a Széchenyi-hegyre, de szerencsére most valamiért(talán a sok ember a jóidő miatt) nem volt olyan hosszú a felfelé út, mert elég sűrűn jöttek a fogasok...persze mihez képest, mert így is 20 perc volt, mire jön a következő, de a felfelé út gyorsabb volt. :) Mindegy, aki járt már fogassal, az tudja miről van itt szó kérem :D
Aztán felértünk, már olyan szomjas voltam, de nyitva volt a cba Normafánál és kaptam egy nagy adag vizet :) életmentő volt akkor épp, mert már kezdett fájni a fejem a kiszáradástól és még csak akkor indultunk utunkra :) Rengetegen voltak Normafán, mintha valami majális lett volna, Marci mondta, hogy igazából ez lenne a normális, ha ennyi ember járkálna ki a természetbe(bár szerintem ilyen hozzáállással már nem sok maradt volna a természetből, mert romboltok rendesen...) na mindegy, igazából annyira nem érdekelt, mivel tudtam, hogy kb ez a dolog a jános-hegyi kilátóig(Erzsébet kilátó) tart, onnan már nem lesznek sokan. És így lenne 5-ösöm a lottón. Mi amúgy is úgy terveztük, hogy elmegyünk kilátókat nézni, János- hegyi, Nagy-Hárs-hegyi és Kis-Hárs-hegyi. A jánoson már múltkor voltunk, meg most ekkora tömegben menjen fel a halál, szóval csak arra sétáltunk majd mentünk a nagyhárshegyire. Jópofa volt, mikor felmentünk a kilátóra, olyan volt, mint amikor anno még az osztálytársaimmal mentünk kirándulni, Bálinttal és Gáborral, szakközépben. Olyan fura érzés volt, nem tudom leírni, olyan jó is, meg olyan fura, hogy milyen régen volt, azóta öregedtünk...nálam mánia ez az öregedés... Jó lett volna, ha akkor mondjuk valamit belekarcoltunk volna a fiúkkal, és most ennyi év után megnézhettem volna. Az is lehet, hogy írtunk valamit, de én erre már nem emlékszem, csak arra, hogy mennyit ökörködtünk útközben és milyen jól éreztük magunkat :) Ahhh régen volt! :( No de most Marcival mentem és ez a fontos! :) Aztán végül a kishárshegyi kilátóhoz sem mentünk, mert már ott is voltunk, most nem akartunk. Inkább legyalogoltunk még onnan a Moszkváig, de persze nem egyszerűen. Elmentünk Hűvösvölgyig és onnan szép komótosan, igaz a talpam már leszakadt, de nem éreztem magam fáradtnak. Pedig nagyon, de nagyon el akartam már fáradni, mert jó lenne egy frankót aludni végre, úgy hogy előtte ájulásig fáradok. Na majd..
Fényképek erről az utazásról nem készültek mivel Marci mikor még Normafán voltunk közölte, hogy a kártya nincs a gépben, mert otthon leszedte róla a képeket, de nem tette vissza. Ez úgy derült ki, hogy kértem fotózz le azt a gyönyörű nagy fát, ami olyan szépen "őszül" :)
A lényeg, hogy egy jót sétáltunk, láttunk egy nagyon aranyos utcát Napraforgó utca volt a neve, tele aranyos házakkal. Jó volt na, többet kellene kirándulni :)

Mindenféleség

Szóval nézelődöm most már a kiadó szobák közt, annyi féle dologra kell figyelni, meg készülni, hogy néha elveszek a rengetegben, meg megunom...akkor abba is hagyom, mert a végén még kikészülök. Egyenlőre még minden tájékozódás jellegű, mer amíg Marci melózik, addig nem megyünk sehova, de én már nem nézek itthon állást, belefáradtam és teljesen kilátástalan. Ott tart a dolog, hogy már teljesen felbosszant, hogy nem értem miért nem vagyok jó sehova, még csak egy állásinterjúra sem! Van tapasztalatom eladásban, nem tartom magam szar embernek és lustának, nem szoktam kerülni a munkát nem jellemző rám. De egyszerűen senkit sem érdekel a tapasztalatom, már arra gondolok, hogy 27!! évesen öregnek számítok egy pult mögé. Nem tudom meg mert sose derül ki mi a baj. Eszembejutott az önéletrajzom is, hogy lehet az a szar, de már elküldtem pár ismerősnek, hogy ugyan hagyja már jóvá, vagy van-e rajta valami hiba..rossz a kép, régimódi..nem tudom. Mindenki azt mondta eddig, hogy semmi baj vele. Itt már senkit nem érdekel, hogy mit dolgoztál, miben vagy tapasztalt...ezt veszem észre. Lassan már itthon is csak árufeltöltőnek, segédmunkásnak, vagy takarítónak mehetek el..legalábbis én erre tippelek, mert még csak be sem hívnak sehová, hogy legalább egy személyes találkozó keretein belül el lehessen dönteni, hogy kellek-e vagy sem. De így, hogy be sem hívnak, nem egyszerű. Belefáradtam. És ha már itthon is segédmunkásnak lennék jó, akkor minek maradjak éhbérért, akkor inkább külföldön leszek segédmunkás, árufeltöltő, takarító. Ennyi. Jól gondolom? Szerintem jól.
Egyetlen nagyon fontos dolog van ebben az egészben, ez pedig Marci. Ha Ő nem lenne, nem is tudom. Annyira, de annyira hálás vagyok az Úrnak, hogy mellém választotta, mert az Ő hozzáállása és meglátása az, ami előre visz. Ő nem pánikol, mindig nyugtat, hogy bepakolunk, megyünk és megleszünk valahogy, ne aggódjak. Ha olyan embereknek is sikerült, akik teljesen életképtelenek, akkor nekünk miért ne? Lesz tőkénk, nem a semmibe megyünk, meg kell tanulni gondoskodni magunkról, de megoldjuk!! És ilyenkor mindig annyira örülök, mert kettőnk közül én leszek az, aki bömbölni fog, ha valami bajt érez és Ő ott lesz majd mellettem, hogy felpofozzon, hogy térjek észhez és megnyugtat, hogy minden rendben lesz, ne aggódjak!! Ezt kellene magamban is tudatosítani, nem kéne ennyire túlspirázni a dolgokat, hogy mi lesz, jaj mi lesz, mert a végén beleőrülök és Murphy, hogy valami beüt és akkor kikészülök. Sodródni az árral, persze amennyire lehet tudatosan és csak a pozitív oldalát nézni a dolgoknak. Új hely, új emberek, új szokások, más hozzáállás. Ezek jó dolgok, még ha a haza hiányozni is a fog, annyira nagyon sok barátom nincs itthon, hogy a barátok elvesztése fájjon, aki olyan, azzal ezután is fogom tartani a kapcsolatot, megnyugodhat!! :) Szóval a helyzet és körülmények majd adni fogják, mindig mi legyen a következő lépés. :) Úgyhogy nagyon örülök, hogy Ő az Én emberem!! :))))
Most megyek tanulok főzni, mert nem árt tudni dolgokat, amiknek majd ott igazán hasznát veszem, ha magunkra leszünk utalva. Majd jelentkezem!

Gondolatok...tervezgetés...készülődés...?!?!

Szóval.... most azt hiszem nem én vagyok az egyetlen, akinek hasonló gondolatai támadtak, ebben a korcs országban. Mostanában mi is egyre többet beszélgetünk arról, hogy mi lenne ha..... elmennénk ebből az országból. Ugye apuéknál dolgozik most Marci is és hát hogyismondjam, nem annyira idegen szó ez manapság a főnököket illetően, szóval egy féreg. Ugye egyre több pénze van és egyre inkább úgy érzi többet akar magának, és nem azoknak ad akikből megél. Mert nem ő dolgozik, ő csak felveszi a lét, más meg a belét kidolgozza neki, hogy ő jól érezhesse majd magát a pénzében úszkálva. Mikor a  mostani fizut akarta odaadni, igencsak köcsög volt, ugyanis a túlórákat egyszerűen nem fizette ki. Nevetve mondta, hogy ez nagyon sok és ő ennyit nem hajlandó adni. Hadd ne mondjam, hogy volt, hogy pénteken a 15óra helyett este 10-re értek haza apuék. A többiről nem is beszélve, mert ugye a többi léhűtő fasz meg kimegy ugyan vidékre a Marciékkal, de egyik sem dolgozik, csak Marci meg középső Ati, aztán vígan beírják ők is a túlórát. Szóval köcsögök ott bent mind! És biztos vagyok benne, hogy nem idegen ez a helyzet senki számára, mert elég gyakori esetnek számít ez idehaza. Aztán egyik nap Marci úgy jött haza, hogy már nincs sokáig az a telephely, ahol most vannak, így nézni kell valamit, hogy lehetne vállalkozást indítani stb., mert ő nem szeretne kimenni Vecsésre dolgozni, mert időben is több és ott nem lesz prémium, meg pluszpénz(bár már itt sincs nagyon). Aztán találgattunk, mit lehetne csinálni, vállalkozni. Kitaláltuk, hogy anyu cégének a hatáskörébe vagy mibe beletartozik a takarítás is. És akkor jött az ötlet, hogy esetleg nyitni egy autómosós balhét, takarítás címen és esetleg lezsírozni a haverjával Gabeszkával, hogy ő meg majd ott szélvédőjavít majd mellette. Szem felcsillant és keresgéltünk. Itt nem messze a buszmegállónál van egy kiadó/eladó  hely, oda gondolta Marci. Fel is hívta mennyi lenne a bérleti díj és azt mondta az alapján lehet kalkulálgatni, hogy akkor hogy éri meg. A tulaj 200e-ért adná ki havonta. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy a felcsillant szemek egyből kiégjenek. Számolgatott Marci, hogy mennyi-hogy, de az jött ki, hogyha beleölünk is pénzt, akkor is a maga után fizetett dolgok, meg a bérleti díj, meg egyéb okosságok is 0-ra, vagy esetleg mínuszra hoznák ki a vállalkozást. Az biztos, hogy kb 1 milla vagy esetleg több kellene ahhoz, hogy egyáltalán elinduljon és még lehessen húzni valameddig. Mert nem elsőre indul be, kell vagy 1-2 év, ha szerencséje van az embernek. Szóval elég kilátástalan volt a dolog, van némi félretett pénz, nekem is, neki is, meg esetleg tud kérni anyukájától is, ha muszáj. De sehogy nem jött ki a kalkuláció, amikor végső elkeseredésében Marci annyit mondott akkor inkább menjünk ki Angliába. Mindig beszélgettünk róla, de sose ment el komoly számolgatásba, hogy de mostmár tényleg menjünk. Ugye én amiatt nem mertem nagyon felhozni, mert Marci nem tud angolul, csak nagyon minimálisan és emiatt gondolom nem akart kimenni. De mostmár eljutottunk odáig, hogy elég sokat beszéltünk róla, és az a dolog, hogy átbeszéljük a vállalkozással mennyi pénz menne el és akkor az ember ugyanúgy itthon rohad meg, ha sikerül ha nem(bár őszintén én nem nagyon láttam esélyét annak, hogy esetleg a közeljövőben be is tudna indulni a dolog) és akkor elment rá közel 1 milla. Akkor már inkább pakoljunk és go, azzal a pénzzel tudunk bérelni szállást jóformán 3 hónapig tudunk élni kint és keresni ezerrel melót. Ha nem jön össze(de ne így álljunk a dolgokhoz!) akkor is annyi jó történt velünk, hogy közben úgymond világot is láttunk, nyelvtudásban Marcira ragadna valami, én meg vagy fejlődnék, vagy ragadna valami(merthogy ugye ott tök máshogy beszélnek, és lehet onnan még nekem is a nulláról kell majd indulnom) szóval mindenképpen a kiutazással nyernénk többet, ha már kb. ugyanannyi pénzt szeretnénk mindenképpen belefektetni a továbblépésre. Azóta csillog a szem! Az enyém mindenképpen!:)
És akkor itt jegyezném meg, hogy olyasvalaki látott el engem infókkal és tanáccsal, akivel még nem is találkoztam, csak beszélgettünk. Ő Dóri. Egy kint élő Tomi ismerősnek a barátnője. Tomit még régről ismerem a bicós bikemagos korszakból, de nem beszéltünk már ezeréve. Dóri pedig fogta magát is kiment hozzá, és néha beszélgetünk. Hálát adok az égnek, meg persze neki is, hogy ellát pár tanáccsal és segít infókat szerezni a kint létről  és a hogylétről. Ő is most próbál meg állást keresni, és így teljesen naprakészek az infók és mondta, hogy nyugodtan írhatok, kérdezhetek ő segít. És tőle csak biztatást fogok kapni, hogy induljunk. :) És milyen érdekes, hogy pont tőle nem vártam volna semmi segítséget ez ügyben, attól meg akitől vártam, már egy jó ideje le sem szar, mert már kiment, neki kint jó, meg a családnak, az itthoniak meg rohadjanak meg itt. Pedig senkinek sem, sem neki sem Dórinak nem azt mondtam, hogy keressen nekem munkát mire kimennék. Csak kértem, hogyha esetleg valamit tud, szóljon. Akkor csak a védekezést kaptam, hogy neki is milyen nehéz, magának sem talál.....pedig egy barátnak nem ezt kellett volna írnia,azután, hogy lélekben folyton támogattam. Csak annyit megnyugtatásképpen, hogy oké majd szól. És tudom, hogy nem feltétlenül igaz ez, mert először úgyis magával törődik az ember, de akkor is, meg nyugtathatott volna..hogy majd szól. De inkább azóta se írt egy hangot sem. Szóval nem szeretnék elkanyarodni, Dórit sem arra kértem, hogy keressen nekem melót. Csak leírja, hogy talál, miket néz ő is. Megkérdeztem azt is, mennyiért lehet ott bérelni lakást, meg Marcival kapcsolatban, hogy neki nincs angol nyelvtudása, vele mi a helyzet, ő mennyire találna kint melót. Erre azt írta, hogy lehet ő még hamarabb találna, mint én mert esetleg el tud menni a tescoba raktárba pakolni, árufeltöltőnek stb. fizikai munkára. Én meg max takarítani vagy kitudja. Dóri is azt nézi először. A lényeg, hogy így ismeretlenül is, sokat segít nekem, szóval már nézelődöm én is a lehetőségeket. Ilyen közel még nem került sose ez az utazásos dolog, mint most. Bár én úgy vagyok vele, addig is jó lenne valami meló, még több pénzt gyűjteni, nehogy kopp legyen. De annyira nem sikerül találni, hogy már teljesen kiábrándultam. Meg azon is filóztam, hogy jobb lenne nem télen kimenni, hogy talán ezzel megspórolnánk a fűtésszámlát meg miegyebet. Meg addig még tájékozódnék, hogy mégis mik az esélyeink. De indulni kéne, mostmár tényleg!!! Veszteni valója nem sok van az embernek, nincsenek itthon barátaink, akikért a tűzbe nyúlnánk, ugyanakkor semmi káros szenvedély, se cigi se bulizás, se alkohol..szal erre nem kéne költeni szerencsére, vagy lemondani sem kell róluk. És még fiatalok vagyunk, ha nem próbáljuk meg, lehet bánni fogjuk már, hogy sose tettük. Maga az ország....inkább a helyszínek, ahol mindig sétálunk, azok fognak hiányozni, de a mentalitás nem! És elsősorban a család! De más nem...legalábbis így gondolom!

Jól jártam! :)

Tavasszal még a Glamour napok keretein belül a Humanicban vettem egy teljesen egyszerű, tavaszi-nyári-őszi flangálós zárt cipőt. Akkor ugye volt 20%-os engedmény és így 5590.- volt a cípő.
El is voltam vele, egész jól ment a csőszárú nadrágjaimhoz, ha éppen a városban gyalogoltunk és nem akartam szandiba menni. Szóval elég jól bírta egy darabig, amikor észrevettem, hogy a gumírozott talprésznél elvált az anyagtól a gumi. Akkor még nem volt nekem ez olyan nagy baj, hogy egyből visszavigyem, mert még kellett a cipő kb.őszig, hogy valami zártabb cipőm is legyen, ne csak az asics. De egy idő után azt vettem észre, hogy a talpa is kezd úgymondd kiesni a sarokrésznél. A blokk megvolt, és benne voltam a 6 hónapban, szal vissza is vittük tegnap az Árkádban lévő Humanicba. Kicsit be voltam parázva, mert itthon rákerestem Humanicos reklamációkra és nem olvastam túl sok jót. Mindenhol a kötekedésekről írtak, hogy nem akarták cserélni, bevizsgálni stb. Szóval félve mentem, hogy mivan, ha rám is ez a sors vár, hogy küzdenem kell majd. De szerencsére nem ez lett a vége, az eladónő kedves volt, és megnézette az üzletvezetővel, aki áment hagyott a cipőmre, és egyből visszafizették az árát. Persze levásárolhattam volna, valami jó kis zártabb őszi cipőre, de nem találtam semmi ínyemre valót. Így volt cipőm nyárra is és még az árát is visszakaptam!! :) Most nagyon jól jött, mert nem sok szerencsés dolog történik velem mostanság :( Már egy ilyen apróságnak is tud örülni az ember, ezekben a szürke hétköznapokban :)
Szóval nem néztem teljesen az egész összeg fenekére :), csak 500 ft-ra, mert megvettem magamnak a szürke Essence lakkot(Grey-t to be here), amit már kinéztem magamnak az új szortimentből. Mondjuk anno 349.-volt most nagyobb lett és drágább is 499. De végülis elég jó, az új keféje tetszik, az állaga szerintem fura, hígabb, de meg lehet szokni. Gyorsan szárad, ebből a színből két réteg kell. Kopásásról nem tudok nyilatkozni, mert most kentem fel, meg engem ezek a dolgok annyira nem érdekelnek, hogy nagyon. :) Amikor megunom, vagy nagyon csúnya és már nem javítható, akkor így is-úgy is lemosom, de általában nekem közel 1 hétig maradnak a lakkok a körmeimen, hacsak hamarabb nem unom meg őket. De mivel nem dolgozom, és nem mosogatok ezért lehet, hogyha majd mindkét tevékenységet végezni fogom, már nem fogja ilyen sokáig bírni. Meglátjuk. És még pár hete egy rossmannban,a kiárusításon sikert beszereznem egy Catrice Sitting on a Volcano szemhéjpúdert, 299.- os baráti áron! :) Nagyon szép szürke, és én egyszerűen imádom ezt a dizájn-t, amiben a szemhéjfestékek vannak. Ugyanilyenekben volt anno a Shu Uemura, és amint megtudtam még anno Oscar Lariontól, az a sminkesek netovábbja, a leginkább high-end terméke. Sajnos ezt én nem tudom meg, mert egyrészt nem nagyon kapható nálunk, úgytudom egyáltalán nem :D és mert nagyon drága is nekem, meg annyira nem vagyok nagy sminkes, hogy ilyen kelljen, elvagyok én ezekkel a drogériás cuccokkal is. :) Szóval szeretem a dobozát a Catrice szemhéjpúdereknek, bár ez az első szemfestékem tőlük, meg a pirosító, de még tervezem más színeket is megvásárolni, ha lenne pénzem, meg tényleg használnám is őket, mert elég sok cuccom van és alig használom őket :(
No csak ennyit akartam, most pedig megyek még kiélvezem az utolsó finom őszi napokat, amiket annyira, de annyira imádok! Cupák

Az apró csillámok a fény hatására jelennek meg :)