Kirándulás

Mivel nemrég volt egy hosszú hétvége, október 23 miatt, ezért Marcival elterveztük, hogy kirándulunk egy jót. Úgyis nagyon jó időt mondott és valóban az volt. kellemes 24 fok körül, szép napsütés. Elég nyűgös voltam reggel, nem hittem hogy jól fog elsülni a dolog, de elindultunk, mert már nagyon ki akartam mozdulni valahová. Mivel nincs bérletem, és anyuét nem akarom elkérni mivel a mostanihoz nem járultam anyagilag hozzá, emiatt nem lenne szép, meg mostanság nem nagyon volt kedvem elmászkálni, mivel nem költhetek, mert tartalékolnom kell, így nem akaródzik elmenni sem sehova, ne hogy bűnbe essem.
A fogason iszonyatosan sokan voltak, így állva mentünk fel a Széchenyi-hegyre, de szerencsére most valamiért(talán a sok ember a jóidő miatt) nem volt olyan hosszú a felfelé út, mert elég sűrűn jöttek a fogasok...persze mihez képest, mert így is 20 perc volt, mire jön a következő, de a felfelé út gyorsabb volt. :) Mindegy, aki járt már fogassal, az tudja miről van itt szó kérem :D
Aztán felértünk, már olyan szomjas voltam, de nyitva volt a cba Normafánál és kaptam egy nagy adag vizet :) életmentő volt akkor épp, mert már kezdett fájni a fejem a kiszáradástól és még csak akkor indultunk utunkra :) Rengetegen voltak Normafán, mintha valami majális lett volna, Marci mondta, hogy igazából ez lenne a normális, ha ennyi ember járkálna ki a természetbe(bár szerintem ilyen hozzáállással már nem sok maradt volna a természetből, mert romboltok rendesen...) na mindegy, igazából annyira nem érdekelt, mivel tudtam, hogy kb ez a dolog a jános-hegyi kilátóig(Erzsébet kilátó) tart, onnan már nem lesznek sokan. És így lenne 5-ösöm a lottón. Mi amúgy is úgy terveztük, hogy elmegyünk kilátókat nézni, János- hegyi, Nagy-Hárs-hegyi és Kis-Hárs-hegyi. A jánoson már múltkor voltunk, meg most ekkora tömegben menjen fel a halál, szóval csak arra sétáltunk majd mentünk a nagyhárshegyire. Jópofa volt, mikor felmentünk a kilátóra, olyan volt, mint amikor anno még az osztálytársaimmal mentünk kirándulni, Bálinttal és Gáborral, szakközépben. Olyan fura érzés volt, nem tudom leírni, olyan jó is, meg olyan fura, hogy milyen régen volt, azóta öregedtünk...nálam mánia ez az öregedés... Jó lett volna, ha akkor mondjuk valamit belekarcoltunk volna a fiúkkal, és most ennyi év után megnézhettem volna. Az is lehet, hogy írtunk valamit, de én erre már nem emlékszem, csak arra, hogy mennyit ökörködtünk útközben és milyen jól éreztük magunkat :) Ahhh régen volt! :( No de most Marcival mentem és ez a fontos! :) Aztán végül a kishárshegyi kilátóhoz sem mentünk, mert már ott is voltunk, most nem akartunk. Inkább legyalogoltunk még onnan a Moszkváig, de persze nem egyszerűen. Elmentünk Hűvösvölgyig és onnan szép komótosan, igaz a talpam már leszakadt, de nem éreztem magam fáradtnak. Pedig nagyon, de nagyon el akartam már fáradni, mert jó lenne egy frankót aludni végre, úgy hogy előtte ájulásig fáradok. Na majd..
Fényképek erről az utazásról nem készültek mivel Marci mikor még Normafán voltunk közölte, hogy a kártya nincs a gépben, mert otthon leszedte róla a képeket, de nem tette vissza. Ez úgy derült ki, hogy kértem fotózz le azt a gyönyörű nagy fát, ami olyan szépen "őszül" :)
A lényeg, hogy egy jót sétáltunk, láttunk egy nagyon aranyos utcát Napraforgó utca volt a neve, tele aranyos házakkal. Jó volt na, többet kellene kirándulni :)