Szóval.... most azt hiszem nem én vagyok az egyetlen, akinek hasonló gondolatai támadtak, ebben a korcs országban. Mostanában mi is egyre többet beszélgetünk arról, hogy mi lenne ha..... elmennénk ebből az országból. Ugye apuéknál dolgozik most Marci is és hát hogyismondjam, nem annyira idegen szó ez manapság a főnököket illetően, szóval egy féreg. Ugye egyre több pénze van és egyre inkább úgy érzi többet akar magának, és nem azoknak ad akikből megél. Mert nem ő dolgozik, ő csak felveszi a lét, más meg a belét kidolgozza neki, hogy ő jól érezhesse majd magát a pénzében úszkálva. Mikor a mostani fizut akarta odaadni, igencsak köcsög volt, ugyanis a túlórákat egyszerűen nem fizette ki. Nevetve mondta, hogy ez nagyon sok és ő ennyit nem hajlandó adni. Hadd ne mondjam, hogy volt, hogy pénteken a 15óra helyett este 10-re értek haza apuék. A többiről nem is beszélve, mert ugye a többi léhűtő fasz meg kimegy ugyan vidékre a Marciékkal, de egyik sem dolgozik, csak Marci meg középső Ati, aztán vígan beírják ők is a túlórát. Szóval köcsögök ott bent mind! És biztos vagyok benne, hogy nem idegen ez a helyzet senki számára, mert elég gyakori esetnek számít ez idehaza. Aztán egyik nap Marci úgy jött haza, hogy már nincs sokáig az a telephely, ahol most vannak, így nézni kell valamit, hogy lehetne vállalkozást indítani stb., mert ő nem szeretne kimenni Vecsésre dolgozni, mert időben is több és ott nem lesz prémium, meg pluszpénz(bár már itt sincs nagyon). Aztán találgattunk, mit lehetne csinálni, vállalkozni. Kitaláltuk, hogy anyu cégének a hatáskörébe vagy mibe beletartozik a takarítás is. És akkor jött az ötlet, hogy esetleg nyitni egy autómosós balhét, takarítás címen és esetleg lezsírozni a haverjával Gabeszkával, hogy ő meg majd ott szélvédőjavít majd mellette. Szem felcsillant és keresgéltünk. Itt nem messze a buszmegállónál van egy kiadó/eladó hely, oda gondolta Marci. Fel is hívta mennyi lenne a bérleti díj és azt mondta az alapján lehet kalkulálgatni, hogy akkor hogy éri meg. A tulaj 200e-ért adná ki havonta. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy a felcsillant szemek egyből kiégjenek. Számolgatott Marci, hogy mennyi-hogy, de az jött ki, hogyha beleölünk is pénzt, akkor is a maga után fizetett dolgok, meg a bérleti díj, meg egyéb okosságok is 0-ra, vagy esetleg mínuszra hoznák ki a vállalkozást. Az biztos, hogy kb 1 milla vagy esetleg több kellene ahhoz, hogy egyáltalán elinduljon és még lehessen húzni valameddig. Mert nem elsőre indul be, kell vagy 1-2 év, ha szerencséje van az embernek. Szóval elég kilátástalan volt a dolog, van némi félretett pénz, nekem is, neki is, meg esetleg tud kérni anyukájától is, ha muszáj. De sehogy nem jött ki a kalkuláció, amikor végső elkeseredésében Marci annyit mondott akkor inkább menjünk ki Angliába. Mindig beszélgettünk róla, de sose ment el komoly számolgatásba, hogy de mostmár tényleg menjünk. Ugye én amiatt nem mertem nagyon felhozni, mert Marci nem tud angolul, csak nagyon minimálisan és emiatt gondolom nem akart kimenni. De mostmár eljutottunk odáig, hogy elég sokat beszéltünk róla, és az a dolog, hogy átbeszéljük a vállalkozással mennyi pénz menne el és akkor az ember ugyanúgy itthon rohad meg, ha sikerül ha nem(bár őszintén én nem nagyon láttam esélyét annak, hogy esetleg a közeljövőben be is tudna indulni a dolog) és akkor elment rá közel 1 milla. Akkor már inkább pakoljunk és go, azzal a pénzzel tudunk bérelni szállást jóformán 3 hónapig tudunk élni kint és keresni ezerrel melót. Ha nem jön össze(de ne így álljunk a dolgokhoz!) akkor is annyi jó történt velünk, hogy közben úgymond világot is láttunk, nyelvtudásban Marcira ragadna valami, én meg vagy fejlődnék, vagy ragadna valami(merthogy ugye ott tök máshogy beszélnek, és lehet onnan még nekem is a nulláról kell majd indulnom) szóval mindenképpen a kiutazással nyernénk többet, ha már kb. ugyanannyi pénzt szeretnénk mindenképpen belefektetni a továbblépésre. Azóta csillog a szem! Az enyém mindenképpen!:)
És akkor itt jegyezném meg, hogy olyasvalaki látott el engem infókkal és tanáccsal, akivel még nem is találkoztam, csak beszélgettünk. Ő Dóri. Egy kint élő Tomi ismerősnek a barátnője. Tomit még régről ismerem a bicós bikemagos korszakból, de nem beszéltünk már ezeréve. Dóri pedig fogta magát is kiment hozzá, és néha beszélgetünk. Hálát adok az égnek, meg persze neki is, hogy ellát pár tanáccsal és segít infókat szerezni a kint létről és a hogylétről. Ő is most próbál meg állást keresni, és így teljesen naprakészek az infók és mondta, hogy nyugodtan írhatok, kérdezhetek ő segít. És tőle csak biztatást fogok kapni, hogy induljunk. :) És milyen érdekes, hogy pont tőle nem vártam volna semmi segítséget ez ügyben, attól meg akitől vártam, már egy jó ideje le sem szar, mert már kiment, neki kint jó, meg a családnak, az itthoniak meg rohadjanak meg itt. Pedig senkinek sem, sem neki sem Dórinak nem azt mondtam, hogy keressen nekem munkát mire kimennék. Csak kértem, hogyha esetleg valamit tud, szóljon. Akkor csak a védekezést kaptam, hogy neki is milyen nehéz, magának sem talál.....pedig egy barátnak nem ezt kellett volna írnia,azután, hogy lélekben folyton támogattam. Csak annyit megnyugtatásképpen, hogy oké majd szól. És tudom, hogy nem feltétlenül igaz ez, mert először úgyis magával törődik az ember, de akkor is, meg nyugtathatott volna..hogy majd szól. De inkább azóta se írt egy hangot sem. Szóval nem szeretnék elkanyarodni, Dórit sem arra kértem, hogy keressen nekem melót. Csak leírja, hogy talál, miket néz ő is. Megkérdeztem azt is, mennyiért lehet ott bérelni lakást, meg Marcival kapcsolatban, hogy neki nincs angol nyelvtudása, vele mi a helyzet, ő mennyire találna kint melót. Erre azt írta, hogy lehet ő még hamarabb találna, mint én mert esetleg el tud menni a tescoba raktárba pakolni, árufeltöltőnek stb. fizikai munkára. Én meg max takarítani vagy kitudja. Dóri is azt nézi először. A lényeg, hogy így ismeretlenül is, sokat segít nekem, szóval már nézelődöm én is a lehetőségeket. Ilyen közel még nem került sose ez az utazásos dolog, mint most. Bár én úgy vagyok vele, addig is jó lenne valami meló, még több pénzt gyűjteni, nehogy kopp legyen. De annyira nem sikerül találni, hogy már teljesen kiábrándultam. Meg azon is filóztam, hogy jobb lenne nem télen kimenni, hogy talán ezzel megspórolnánk a fűtésszámlát meg miegyebet. Meg addig még tájékozódnék, hogy mégis mik az esélyeink. De indulni kéne, mostmár tényleg!!! Veszteni valója nem sok van az embernek, nincsenek itthon barátaink, akikért a tűzbe nyúlnánk, ugyanakkor semmi káros szenvedély, se cigi se bulizás, se alkohol..szal erre nem kéne költeni szerencsére, vagy lemondani sem kell róluk. És még fiatalok vagyunk, ha nem próbáljuk meg, lehet bánni fogjuk már, hogy sose tettük. Maga az ország....inkább a helyszínek, ahol mindig sétálunk, azok fognak hiányozni, de a mentalitás nem! És elsősorban a család! De más nem...legalábbis így gondolom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése