Nagymaros

Tegnap az én jóvoltomból Marci nem ment dolgozni, ugyanis elfelejtettem beállítani az ébresztőt és a biológiai órám 6:44-kor szólalt meg, pedig nagyjából egy órával ezelőtt kellett volna a mechanikai ébresztőnek keltenie :) Sebaj, mondta Marci és tovább aludtunk, én persze szóltam telefonon apunak, hogy ne várja :) Én mivel már fent voltam, nem nagyon tudtam visszaaludni, kimentem rejtvényt fejteni a kertbe, hisz olyan jó idő volt. Már akkor filóztam azon, hogy ha már így alakult, elmehetnénk majd biciklizni, de ezért külön nem keltem fel, mert ráérünk, meg lehet, hogy nem is lesz kedve hozzá. olyan 8 óra tájt, bár inkább 9, Marci felkelt és kijött megnézni, hol vagyok :) Említettem a biciklizést, de a válasz az volt, hogy már rég el kellett volna ahhoz indulni...szóval tudtam, hogy nem sok esély van a biciklizéshez. Elkezdtem látszatkertészkedni, mire az ablakhoz értem a locsolásnak, kiszólt Marci, na jó gyere menjünk biciklizni. Ekkor olyan fél 10 lehetett. :D Gyorsan összekaptam magam és mentünk is Marciékhoz, mert náluk van a bicikli, még fel kell fújni, átnézni. Úgy döntöttük jó lenne eltekerni Nagymarosra a komphoz, mert ott van az a durvajó hamburgeres meg mindenes. Persze nem vonattal Dunakesziig, hogy a dzsuvát kihagyjuk, hanem rendesen vonat nélkül. maximum majd haza jövünk vonattal, mert mire odaérünk, már este lesz :D Szóval elindultunk kicsivel 12 után. 5óra alatt tettük meg az 57 km-t, persze voltak benne pihenős, meg bevásárlós, defektjavítós részek, és én azt mondom büszke vagyok magunkra, mert így "szárazon" elindulni, úgy, hogy sztem tavaly ültünk utoljára bicón, elég jó teljesítmény :) Persze nem maratonisták vagyunk, sztem olyan átlagban 16-18-al mentünk, kényelmesen. Persze útközben rengeteg idióta is volt, akik presztízsnek tartották, hogy elszáguldjanak mellettünk, de odase nekik, hiszen a legtöbbször utolértük őket, csak mi nem lihegtünk utána :D
Haza pedig Kismarosig tekertünk, mert ugye miután odaértünk ettünk egy hambit meg lángost(mert már az is van! :)) és pihengettünk, elment az idő, olyan fél 7 körül lehetett, mikor elindultunk visszafelé. Már fájt a sejhajunk rendesen, ezért döntöttünk úgy, hogy mára ennyi elég is lesz. Fél 9 környékén értünk Marciékhoz, aztán olyan negyed-fél 10 felé hozzánk, szerencsére minden jött így nem kellett várni sokat. Ez a hétfői nap elég tartalmas volt, ahhoz képest, hogy reggel még rejtvényt fejtegetve nem hittem volna, hogy délután egy kiadós tekerés után Nagymaroson egy embertelen finom hamburger társaságában majd a Visegrádi várat fogom hesszölni. :))